Falutörténet, község szimbólumai

Marcelháza történelme egészen a régmúlt időkre tekint vissza. Régészeti kutatások bizonyítják, hogy határa már a vaskorszakban is lakott volt. A késői bronzkorszakból hamvasztásos temetkezésre utaló észak-pannon sírokat, késő vaskori temetkezőhelyeket, a népvándorlás idejéből és a magyar honfoglalás korából származó sírhelyeket tártak fel. A községet 1353-ban említik először Nagkezeu néven. 1482-ben a Pozsár család kapott a falura új adománylevelet a királytól hűséges szolgálataiért. 1552-ben, a török háborúk idején a falu csaknem teljesen elpusztult. A csaknem pár házból álló községet a török harcok után a Pálffyak szerezték meg. 1787-ben községünknek mintegy 712, 1828-ban pedig 822 lakosa volt. 1880-ban már 1949 lakos élt itt, 1921-ben 2052 lett, de 1930-ra a lakosok száma 1676-ra fogyatkozott. 1896-ban és 1920-ban árvíz sújtotta a falut.
Kurtakeszi első említése 1256-ban történik, amikor IV. Béla Questeu, alias Kezu néven Sefrid comensnek adományozta. 1349-ben Kurtakeszi Lőrinc a tulajdonosa. 1377-ben a Baranyay-nemzetség kapja királyi adományként. A török alatt elpusztult. Az 1576-i öszeíráskor Zsitvakeszi néven szerepel. 1685-ben Sibrik Dániel uradalma. Későbbi birtokosai a Baranyay, Pesthy és Konkolyi családok. Az 1770-es földrengés nagy károkat okozott a községben. A 19. század elején a Baranyayak lettek a falu földesurai, egészen 1945-ig. A községben 1787-ben 659 lakos, 1828-ban 724 lakos élt.

Képes kiegészítő .pdf, 2,31 MB

A község szimbólumai